Választás a diktatúra jelöltjei közül vagy természetes kiválasztódás

https://youtu.be/mA8epQwx4R0

A szeptember 18-án az Országgyűlés elé terjesztett választási eljárásról szóló törvényjavaslat ad alkalmat arra, hogy - a törvényjavaslattal kapcsolatos megjegyzéseken túl -, összehasonlítsam a jelenlegi politikai rendszer által képviselt nyugati civilizáció és az ősi civilizációt követő Szent Korona Értékrend közvetlen és közvetett hatalomgyakorlási megoldását.

Az összehasonlítás alapját a nyugati civilizáció gondolkodási módja (paradigmája) szerinti jelenlegi jogrendszer[1] és az ősi civilizációt követő Szent Korona Értékrend gondolkodási módja szerinti jogszabálytervezetek[2] adják.

[A T/8405 irományszám alatt nyilvántartásba vett választási eljárási törvényjavaslat jogszabályi és indoklási részét – a könnyebb áttekinthetőség miatt – összevontam, az anyagot tartalomjegyzékkel láttam el, az indoklás hivatkozási hibáit kijavítottam az egységes szerkezetbe foglalt beadvány-szövegen (Ve)].

Az elöljárók és képviselők választása során a választók kiválasztják azokat a személyeket, akik megbízásuk alapján nevükben a hatalmat közvetlenül gyakorolják[3]. Ezért a választással a választók döntenek Magyarország irányítási és vezetési rendszeréről, az általuk megbízott személyeken keresztül.

A választásról- és a választási eljárásról szóló törvény tehát meghatározza Magyarország jelenét és jövőjét egyaránt, ezért azt az általa kiváltott hatásokon keresztül, rendszerszemléletben kell vizsgálni.

_________________________________________

Ez az írás a Ve. általános indoklásában kiemelt jellemzőkön keresztül elemzi a rendszerkapcsolatokat.  

1.   Választási feliratkozás (Alapt2m 1. cikk (1) bekezdés, Ve. 84., 85, 86., 87., 88., 89., 106., 107., 338. §§)

      Azt el fogják mondani az ellenzéki képviselők a vita során, hogy ez bürokratikus teherként csökkenteni fogja a választáson résztvevők számát.

Azt nem fogják elmondani, hogy ezzel a demokrácia látszata is veszélyben van, hiszen a 2010-es országgyűlési választásokon a részvétel 64 %-os volt, ezzel az intézkedéssel – és a társadalom pártrendszertől elfordulásának folyamatos növekedésével – pedig a résztvevők száma várhatóan az 50 % alá fog süllyedni, ami komoly politikai deficitet jelent, amit nem lehet a választók passzivitásával magyarázni.

Ezért kérdéses, hogy a következő választások eleget tesznek-e az Alaptörvény második módosítása (Alapt2m) szerintii 50 %-os részvételre vonatkozó érvényességi feltételnek[4].

A jelenlegi parlamenten belüli megnyilvánulásokat figyelembe véve, a parlamenti vita során nem fogják kiemelni azt a tényt, hogy ez a megoldás a választópolgárok jogának érvényesítését feltételhez köti, ami önmagában is demokráciaellenes intézkedés. Természetesen, ennek felvetése törvényszerűen a jogok és kötelezettségek összefüggésének tisztázását jelentené, ami nem érdeke a nyugati civilizációnak. Ez mindennél egyértelműbben megmutatkozott a nemzetközi szerződésekben jogként meghatározott kilépési akaratérvényesítés kötelezettségként értelmezésében (Alapt 8. cikk (3) bekezdés d) pont) az OVB részéről[5], amellyel a Kúria is azonosult.

2.   Az ajánlásokat ajánlóíven lehet gyűjteni (Ve. 124., 125., 126., 128, 129., 130., 132., §§ és a Vt. 6. - módosított - §-a[6])

      Az országgyűlési vitán nyilván megkérdőjelezik, hogy a 200, illetve 5000 ajánlás sok-e vagy kevés, és talán utalás is történik arra, hogy a jelöltek köre áttekinthetetlenségig meg fog növekedni.

Arra kis valószínűséggel térnek ki a t. Ház tagjai - hiszen egzisztenciális biztonságuk kerülhet veszélybe -, hogy az ajánlóív Ve-ben maghatározott alkalmazása a választók hatalomgyakorlási felelőtlenségbe kényszerítő eszköze, a közvetett hatalomgyakorlási megbízatás (vagyis a választás) nevetségessé tétele, azzal, hogy

-     az ajánlóíven történő jelölésnek nem feltétele a választási feliratkozás, pedig ez a kettő logikailag ok-okozati összefüggésben van, hiszen miért jelöl valakit, ha nem fog rá szavazni,

-     egy jelölő több személyt is jelölhet, vagyis több – egymással opcionálisa ellentétében lévő – hatalomgyakorlási szemléletet is támogathat (sőt, olyan személyre – pártra – is adhatja a választó a szavazatát, akit nem is jelölt); ez a megoldás tulajdonképpen a jelölő tudathasadásos állapotot tételezi fel, ezért egyértelmű látszatintézkedés a választási feliratkozással és a pártrendszertől elfordulással kisebbségbe kerülő választáson részt vevők legitimitásának látszat-biztosítása.     

Az ajánlóív formájában hasonló a Szent Korona Értékrend választási rendszere ideiglenes végrehajtási utasításában (SZKVe) szereplő „Jogérvényesítési szerződés” „Megbízási megállapodás” részéhez[7], de attól tartalmában alapvetően különbözik, hiszen a „Megbízási megállapodás” alapját az képezi, hogy a jelölt személy szerint bizonyítja alkalmasságát az átruházott hatalomgyakorlásra (és nem pártfeladat végrehajtására), a településére vonatkozó jövőkép-meghatározással. A Jogérvényesítő szerződés ezért nem csupán jelölést, hanem kötött mandátumra vonatkozó választást is jelent. A Ve. ajánlóivének semmilyen személyes (vagy párt) garanciája nincs, hiszen szabad mandátum adására tesz javaslatot.

A két mandátumforma különbséget az AB 2/1993 sz. határozatában (ABhat) az alábbiak szerint határozza meg:

„A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselő és a választó között jogi függőség marad a választást követően is. Ez elsősorban az utasítási jogban, a képviselő véleménykérési kötelezettségében ölt testet.….

A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni.”

A jelenlegi rendszer szerinti „szabad mandátum” lényegére tökéletes magyarázatot adott a Fővárosi Főügyészség NF. 13552/2006/2. sz. határozatában[8], amit a 2006-ban kormányalakító párt (MSZP) választási programja és a kormányprogram közötti alapvető eltéréssel megvalósított választási bűncselekmény elkövetése miatti feljelentésre hozott[9]:

„A politikai pártok választási programja csupán erkölcsileg köti a mindenkori kormányt, az ígéretek betarttatására nincs mód, azok megsértése, módosítása, teljesítésük késleltetése nem a büntetőjogi, hanem a politikai felelősséget alapozhatja meg.”

Ezt általánosította a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 44/2007. sz. határozata[10] a következők szerint:

„A politikai pártok képviselői által a választási kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz kapcsolódó stratégiákat, ezen belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe, ezen kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség kategóriájába tartozik.”

A választó a jelenlegi rendszerben tehát tartalom nélküli szerződést köt a megválasztott képviselővel, hiszen őt megválasztása érdekében tett ígéretének betartási kötelezettsége nem terheli.

Ennél fogva nincs jogérvényesítési lehetősége a választónak, vagyis, a képviselő (vagy pártja) választási kampányban tett ígérete be nem tartása esetén nem vonhatja vissza annak mandátumát.

A képviselőt tehát csak jogilag nem érvényesíthető erkölcsi felelősség terheli.

A hatalomgyakorlási jog átruházásának (választásnak) és a hatalomgyakorlás megvalósulásának – szabad mandátummal megvalósuló - egymástól függetlenségét mutatja, hogy a Vt. választókerületei nem azonosak a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló Kormányrendelet (Krj) területi meghatározásával.

Az elmúlt huszonkét évben a pártok „ígéretlistákat” írtak, az általuk megcélzott választói csoport elvárásai szerint, de azok a lényeget tekintve - a nyugati civilizáció értékrendjének képviseletét – azonosak. Ezt bizonyítja a 2010-es országgyűlési választáson indult négy párt programjának összevetése egymással és a nem nyugati (vagyis ősi) civilizáció értékendjével, amit a Szent Korona Értékend képvisel[11].

Ezért a jelenlegi parlamenti munkában az azonosság érvényesül, a kormány és az ellenzék látszólagos érdekképviseleti különbségében.

A választónak – és ezt az elmúlt huszonkét év bizonyította – nincs tényleges választási lehetősége: bárkire, bármelyik pártra szavaz, a jelenlegi rendszer hatalmának folyamatosságát biztosítja, csak a helytartó személye különbözik. Így teljesen közömbös, hogy feliratkozik-e, vagy nem, kinek írja alá az aláíróívét, kinek nem, de még az is, hogy ki ellen szavaz, a – szerinte – „kevésbé rosszat támogatva”, ahogyan azt az elmúlt huszonkét év tapasztalata mutatta. 

Ezért nyilvánvaló, hogy a pártrendszer a társadalom megosztásának- és nem a demokrácia érvényesülésének az eszköze.

Az ősi civilizációt követő Szent Korona Értékend hatalomgyakorlási[12] és választási[13] főtörvénye kötött mandátumként határozza meg a közvetlen hatalomgyakorlásra adott megbízást, és a megbízó (választó) jogává és kötelességévé teszi az általa választott elöljáró és képviselő visszahívását a „Jogérvényesítési szerződés” megsértése esetén.  

Ennek következménye

-    a nyilvános választás a „Jogérvényesítési szerződéssel” (hiszen a képviselő csak annak tartozik szerződésteljesítési kötelezettséggel, akivel szerződést kötött) és

-    az alap (nem ciklikus) választás[14] intézménye, amelyet a megüresedett mandátumokhoz kötött rendkívüli választás[15] egészít ki.   

3.   Az országgyűlési választásokon külföldön élő honfitársaink is részt vehetnek (Vt. Preambulum, Ve. 88., 90., 91., 92., 94., 199., 211. §§)

      Ennek a rendelkezésnek az alapja a magyar állampolgárágról szóló 1993. évi LV. Tv (Ápt), amelyben a kettős állampolgárság megszorítás nélküli kiterjesztéssel ad hatalomgyakorlási és birtoklási jogot a határon kívül élő minden embernek (nemcsak a Kárpát-medence őslakósainak) Magyarországon. Jellemző a törvény hatására, hogy az - Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke minősítése szerint - „történelmi jóvátétel a holokauszt túlélőinek”[16].

      A Ve. ezzel a rendelkezéssel – a propaganda-céllal kiemelt elszakított területeken élők honosítási lehetősége mellett – az idegenek számára biztosít az őslakosokkal (a Szent Korona államalapító és államalkotó nemzeteinek tagjaival) azonos, közvetlen és követett (választási és választhatósági) hatalomgyakorlási jogokat.

      A Lisszaboni Szerződés a négy liberális alapelvvel[17] a birtoklási jog gyakorlását – ezzel a haszon élvezését - biztosítja az idegeneknek. Ezért nem elég a termőföld kizárólagos magyar tulajdonlását tartalmaznia egy majdani – iránymutatónak a Szabadság Alkotmányát (SZKÉAlk) és nem a Lisszaboni Szerződést tartó - földtörvénynek.

A Ve. a külföldön élő magyar állampolgároknak biztosított hatalomgyakorlási joggal teljessé teszi Magyarország felett az idegen uralmat. 

A pártoktól elfordulással és a választási feliratkozás miatti megtizedeléssel az őslakosok részvétele az országgyűlési választáson olyan szintre csökkenhet, hogy a határon túli, nem őshonos idegenek tényleges túlsúlyba kerülnek a magyar törvényhozásban. Így lehet elérni az Alaptörvény módosítás (Alapt2m) szerinti 50 %-os részvételi arányt.

A kettős állampolgársághoz kapcsolódó hatalomgyakorlási jogot a nyugati civilizáció a világpolgárság (kozmopolitizmus, internacionalizmus) liberalizmusának alkalmazásával kiterjeszti minden állampolgárságot adó országra. (Ugyanez a szemlélet érvényesül a több jelöltnek adható ajánlással is, az ott kifejtett hatással.)

Így érhető el, hogy ellentmondás és ellenállás nélkül megvalósulhasson az Európai Egyesült Államok, az EU nyílt föderációvá alakulásával.

Az ősi civilizációt továbbéltető Szent Korona Értékrend Alaptörvénye[18] és Hatalomgyakorlási főtörvénye[19] ezt a veszélyhelyzet védi ki azzal, hogy a kettős állampolgár csak akkor gyakorolhatja hatalomgyakorlási (választási és választhatósági), jogát, ha lemond a többi állampolgárságához fűződő, ilyen természetű jogainak gyakorlásáról.

4.   Átjelentkezés igazolás helyett (Ve. 234., 237., 244., 269., 273., 274., 279. §§)

      Ez a Ve. egyetlen, a korábbi gyakorlatot előnyösen módosító rendelkezése.

Az ősi civilizációt továbbéltető Szent Korona Értékrend választási rendszerében ez nem szerepel, de nem is szerepelhet, annak eltérő jellege miatt.

5.   Nemzetiségi lista [Vt. 7., 9., 12., 14., 16., 18., 20. (szószóló) §§, Ve. 1., 3., 41., 45., 95., 96., 127., 235., 236., 242.,  243., 244., 286. (szószóló), 295., 296., 297., 298., 300., 302., 304., 305., 306., 307., 308., 310., 313., 314., 315., 316., 317. §§]

A nemzetiségek országgyűlési képviselete sajátos helyzetet eredményezett, mivel a választók egy jellemzője – a nemzetiségi hovatartozás – alapján kiegészítő érdekképviseletet biztosít a Vt. és a Ve.

Ezt a Vt. a következővel indokolja a preambulumban: „- elismerve, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, és Alaptörvényben biztosított joguk az Országgyűlés munkájában való részvétel;”

Ezt figyelembe véve magyarázhatatlan hiányossága a Vt-nek és a Ve-nek egyaránt, hogy az államalapító magyar nemzetiségű embereknek nincs nemzetiségi képviselete, bár a hatályos jogrendszer nem határozza meg az államalapító és az államalkotó nemzetek fogalmát, sőt, államalapító nemzetről említést sem tesz, de a közjogi méltóságok is beszélnek „államalapításról”, tehát államalapító nemzetnek kell lennie.

Az ősi civilizációt továbbéltető Szent Korona Értékrend viszont – a hatályos jogrendszerrel ellentétben - az államalapító és államalkotó nemzetek fogalmát meghatározza[20].

A hatalom- és birtoklás jogát gyakorlók körének meghatározása az ország működése szempontjából alapvető kérdés, éppúgy, mint az, hogy egy országon belül milyen értékrend érvényesüljön.

Ezt adja az államalapító magyar nemzet hagyományai szerinti értékrend, amelyet elfogadva telepedtek le az államalkotó nemzetek a Szent Korona Országának területén.

Zoltai Gusztáv a 14. Zsidó Nyári Fesztivál megnyitóján mondta: „elvárjuk azt a többségi nemzettől, hogy elismerje, mi is országalapítók vagyunk”[21]

Ezzel két – egymással ellentétes gondolkodási módot képviselő - értékrend dominanciáját akarják rákényszeríteni az államalapító és államalkotó nemzetek tagjaira, amiben a tényleges iránymutatást a zsidóság értékrendje jelenti. Ezt a magyar föld feletti rendelkezési jog megszerzésével akarnak elérni, érvényesítve az „akié a föld, azé a hatalom” elvet. Ezt a szemléletet utasítottam el Zoltai Gusztávnak címzett nyílt levelemben[22].

Zoltai úr „elvárásának” lényegét Simon Peresz fejtette ki, hírhedt, 2007. október 10-i beszédében: „manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni… Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”[23].

További – általános érvényű – hiányossága a Vt.-nek és a Ve.-nek a következetlenségből ered, ugyanis a választók más jellemzői – vallás, nem, korosztály, szakmák – nem kapnak önálló érdekképviseleti lehetőséget a hatalomgyakorlásban, sőt, a Ve. a szakszervezeteket kizárja a jelölő szervezetek köréből[24], ezzel negatív diszkriminációt követ el.

_____________________________

Ha következetesen továbbvisszük a nemzetiségi képviselettel a Vt.-be és a Ve.-be került gondolatot, akkor – logikusan egymásra épülő sorrendben - a következő megállapításokra jutunk:

-     a hatalomgyakorlási rendszer felépítése a samuelseni mátrix-elméletet követi[25], vagyis a gazdaság érdekeit fölérendeli az emberek érdekeinek, az államot gazdasági szervezetként kezeli, ezzel az embert munkaeszközzé alázza („munkaerő-piac”) ennek következtében

-     a hatalomgyakorlás és szabályalkotás (jogalkotás) felülről lebontó és nem alulról építkező, így

-     a hatalomgyakorlás működése elválik a hatalomgyakorlás átruházása (választás) rendszerétől, ami miatt

-     nincs biztosítva a terület és a társadalmi csoportok összhangja a választási és hatalomgyakorlási rendszerben.

Mindezek következménye, hogy

-     nincs szabályozva az irányítás és vezetés kapcsolata a hatalomgyakorlásban.

A megállapításokban megfogalmazott hibák egymásra épülése mutatja, hogy azok a nyugati civilizáció gondolkodási módjának (paradigmájának) következményei. Megszűntetésük csak az ok megszüntetésével, vagyis gondolkodási mód (paradigma) váltással lehetséges.

A gondolkodási mód váltás alapja a „kínálat által manipulált kereslet” elvének felcserélése az „igény és lehetőség összhangjával”.

Elsőként a hatalomgyakorlás alapját meghatározó gondolkodás módot kell megváltoztatni: a nyugati civilizáció diktatúrájának jelöltjei közül történő választást kell a természetes kiválasztódással felváltani.

A nyugati civilizáció a választásról- és a választási eljárásról szóló törvényekkel saját kínálati monopóliumát határozza meg, ezzel manipulálja a választók által képviselt keresletet. Ezt az anyagi feltételek és a sajtó kisajátításával éri el.

Az államalapító és államalkotó nemzetek választásra jogosult tagjainak jelentős része nem fogadja el a diktatúra kínálatát. 2010-ben az összes választásra jogosult választó közül 36 % volt a választástól távol maradók aránya, de ez a 2014-es választásokra - a Ve. által a választási feliratkozással növelt bürokratikus teher és a pártrendszertől elfordulás együttes hatásaként - várhatóan 50 %-ot meghaladja.

A paradigmaváltás igénye tehát a Szent Korona Tagjai körében törvényszerűen növekedni fog a diktatúrára vonatkozó kereslettel szemben.

Ezért a módosított választási törvény érvényességi feltétele az állampolgársági törvénnyel megszorítás nélkül kiterjesztett állampolgárság hatásával teljesíthető.

A diktatúra kínálatával szemben jelentkező lehetőség – a Szent Korona Értékrend - a választók jelentős része számára ismeretlen.

Következésképpen az elodázhatatlan paradigmaváltás feltétele a Szent Korona Tagok olyan érzelmi és értelmi egysége, amely - a látszat-demokrácia fenntartásának a választási rendszerben még meglévő eszközeit a diktatúra ellen fordítva - az egyetemes magyar érdek érvényesítését lehetővé teszi.

Az egységbe szerveződés munkatervét írja le a Szent Korona Értékend Választási főtörvényének ideiglenes végrehajtási utasítása (SZKÉVe).

Kelt Szegeden, 2012, Földanya havának 28. napján.

dr. Halász József